Poruka za Uskrs 2025. godine mons. Mirka Štefkovića, zrenjaninskog biskupa
Draga braćo i sestre, koji vjerujete u uskrsloga Isusa Krista!
„Uskrsnuće Gospodinovo, naša je nada“ – veli sveti Augustin. Ovom izjavom taj sveti biskup hrabri vjernike da ne očajavaju misleći kako smrću život u potpunosti prestaje. Iako mi ljudi ne možemo izbjeći smrt, Kristovim uskrsnućem dobili smo nadu da ćemo i mi jednom s njime uskrsnuti.
Ove godine svi mi kršćani istoga dana slavimo Uskrs. Preko dvije i pol milijarde nas koji vjerujemo u Isusa Krista, istodobno uzdižemo hvalu Bogu, slaveći njegovu pobjedu nad smrću. Zamislimo samo kako trećina čovječanstva u jednom danu kliče Bogu zbog nade u vječni život, koju nam je darovao Kristovim uskrsnućem. „Ovo je dan što ga učini Gospodin, kličimo i radujmo se njemu“ – odjekuje diljem svijeta na tolikim liturgijskim slavljima vjernika koji radosno slave Uskrs.
Ujedno ove godine mi katolici slavimo redovitu jubilarnu godinu, koju je papa Franjo proglasio bulom „Nada ne razočarava“. Nadahnut riječima svetoga Pavla o Isusu Kristu, našoj nadi, Papa nas je pozvao da budemo hodočasnici nade, da po nama svjetlo kršćanske nade doprije do svakoga čovjeka.
Kakvo to svjetlo mi kršćani donosimo u ovaj svijet? Svakako ne nekakvo naše, ljudsko, ovozemaljsko svjetlo. Bila bi to tek jedna od tolikih ljudskih ponuda čovječanstvu, koje se nikako ne uspijeva osloboditi od tame zla. Ne, mi ne nosimo nešto naše, nego Božje, svjetlo Isusova uskrsnuća. Nije to nekakva lijepa priča, mit, san, niti utopija, kojom bi se ljude željelo odvratiti od stvarnosti, kako bi – bar na tren – zaboravili nevolje koje ih tište. Ne, to je istiniti povijesni događaj, kojim je Isus Krist, raspet i pokopan, treći dan uskrsnuo svojim slavnim tijelom. On je uskrsnuo da mi, vjerujući njemu, možemo imati život vječni. To je izvor svjetla i nade, koju mi kršćani pronosimo ovim svijetom.
Od zore Kristova uskrsnuća, po onima koji su mu povjerovali, koje je osnažio Duh Sveti, novo proljeće nade obuzima svijet. Kristovim uskrsnućem i naše je uskrsnuće već započelo. Uskrsli Krist nam nije ostavio tek spomen na događaj njegova uskrsnuća, nego je on sam ostao među nama, kako je obećao: „I evo, ja sam s vama u sve dane – do svršetka svijeta“ (Mt 28,20). Prisutnost Uskrsloga među nama, izvor je prave radosti, svjetlost je nade koja nas ispunja. To je novost u kojoj mi već sada živimo, jer smo prihvatili Isusa Spasitelja.
Zato, kad mi kršćani slavimo Uskrs, slavimo Isusa Krista prisutnoga među nama, u njegovoj Crkvi, koji je obećao da je ondje, gdje je bar dvoje ili troje vjernika sabrano u njegovo ime (usp. Mt 18,20). Biti u Kristovu zajedništvu znači dopustiti da nas on očisti od grijeha i daruje nam milost oproštenja, kako bismo sebe, svoje bližnje i svijet u kojem živimo mogli vidjeti u novom svjetlu nade u vječni život. Tek tako obnovljeni možemo donositi nadu u ovaj naš svijet i svjedočiti da smrt nema posljednju riječ, nego Isus Krist, Uskrsnuli i živi, on naša nada!
Ovim mislima svim kršćanima želim sretan i blagoslovljen Uskrs!
Mons. Mirko Štefković, zrenjaninski biskup
Msgr. Mirko Štefković, nagybecskereki megyéspüspök húsvéti üzenete 2025.
Kedves testvéreim, akik hisztek a feltámadt Jézus Krisztusban!
„Az Úr feltámadása a mi reménységünk” – buzdítja a híveket Szent Ágoston, hogy ne essünk kétségbe, hisz az élet a halállal nem ér véget teljesen. Bár mi, emberek, nem kerülhetjük el a halált, Krisztus feltámadása révén reményt kaptunk, hogy egy napon majd mi is feltámadunk vele.
Idén mindannyian, keresztények, egyidőben ünnepeljük a húsvétot. Több mint két és fél milliárd keresztény ember, akik hiszünk Jézus Krisztusban, egyszerre dicsérjük Őt, ünnepelve a halál feletti győzelmét. Képzeljük csak el, az emberiség egyharmada, ugyanazon a napon tesz tanúságot, a feltámadás örömhíréről: „Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk rajta!“ – hangzik fel világszerte, a húsvétot ünneplő hívek, megannyi liturgikus ünnepségén.
Idén ugyanakkor mi, katolikusok, jubileumi évben járunk, amelyet Ferenc pápa „A remény nem csal meg” elnevezésű bullájával hirdetett meg. Szent Pál, Jézus Krisztusról, a mi reménységünkről szóló szavait idézve, a pápa a remény zarándokainak hívott meg bennünket, hogy rajtunk keresztül mindenkihez eljusson a keresztény remény fénye.
Milyen világosságot hozunk mi, keresztények erre a világra? Természetesen nem valamiféle emberi, evilági fényt. Ez csak egy lenne a sok „emberi” közül, ami nem elég, hisz képtelen megszabadulni a gonosz sötétségétől. Nem, nem a magunk fényét hordozzuk, hanem Krisztus feltámadásának dicsőséges világosságát! Mindez nem valami szép történet, mítosz, álom vagy utópia, amellyel el akarjuk vonni az emberek figyelmét a valóságtól, hogy – legalább egy pillanatra – elfelejtsék az őket nyomasztó bajokat, keserveket. Nem, ez egy igazi történelmi esemény, amely által a keresztre feszített és eltemetett Jézus Krisztus harmadnapon feltámadt, megdicsőült testével. Feltámadt, hogy nekünk, akik hiszünk benne, örök életünk legyen. Ez a fény és a remény forrása, amelyet mi, keresztények hozunk erre a világra.
Krisztus feltámadásának hajnalától, a remény új tavasza kelti életre a világot! Új remény élteti a Krisztus-hívőket, hisz feltámadásával a mi feltámadásunk is elkezdődött. A feltámadott Krisztus nemcsak feltámadása eseményének emlékét hagyta ránk, hanem ő maga is közöttünk maradt, ahogyan megígérte: „És íme, én veletek vagyok minden napon – a világ végezetéig” (Mt 28,20). A Feltámadott köztünk való jelenléte az igazi öröm forrása, amely betölt bennünket. A reménység tiszta fényében élünk, mert befogadtuk a Megváltó Jézust.
Ezért van az, hogy amikor mi, keresztények húsvétot ünneplünk, akkor a közöttünk jelen lévő Jézus Krisztust ünnepeljük az Ő Egyházában, aki megígérte, hogy ott lesz, ahol legalább két-három hívő összegyűlik az ő nevében (vö. Mt 18,20). Krisztus közösségében lenni azt jelenti, hogy megengedjük neki, hogy megtisztítson bűneinktől és megadja nekünk a megbocsátás kegyelmét, hogy az örök élet reményének új fényében lássuk magunkat, felebarátainkat és a világot, amelyben élünk. Csak így megújulva hozhatunk reményt ebbe a világba és tanúskodhatunk arról, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem Jézus Krisztusé, a mi reménységünké, aki feltámadt és él!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kereszténynek boldog és áldott húsvéti ünnepeket!
Msgr. Mirko Štefković, nagybecskereki megyéspüspök
