Draga braćo i sestra u vjeri!
Mi koji vjerujemo u Isusa Krista, Sina Božjega, rođenog od Marije Djevice, kako ispovijedamo u apostolskom vjerovanju, godišnjom svetkovinom Božića slavimo taj veliki događaj. Da, Bog je u osobi Isusa Krista postao čovjekom. Rođenjem u povijesti on je postao članom naše ljudske obitelji. U svojoj velikoj ljubavi prema čovjeku, kruni stvaranja u koju je utisnuo svoju sliku, Bog se toliko ponizio da je postao djetetom, učinio se potrebnim ljudske ljubavi i nježnosti, kako bi nam pokazao da smo mi potrebni Božje ljubavi i spasenja.
Odlomak iz Evanđelja po Ivanu, koji se naviješta na svečanoj danjoj božićnoj misi, o Kristovom rođenju govori kao o dolasku Svjetla istinskoga na svijet. To Svjetlo prosvjetljuje ono što svjetlu sunca ostaje skriveno: besmrtnu ljudsku dušu. Iako je bez svjetla život nezamisliv, evanđelist sa žaljenjem konstatira, da Svjetlo istinsko „k svojima dođe i njegovi ga ne primiše“ (Iv 1, 11). Na drugom mjestu u evanđelju on pojašnjava razlog toga odbacivanja: „ljudi su više ljubili tamu nego svjetlost jer im djela bijahu zla“ (Iv 3, 19).
Bog je u svijet došao ne kao gospodar, koji silom podvrgava pod svoju vlast, nego kao sluga i tuđinac. Nije došao na nešto prisiliti, nego pokucati na vrata ljudskog srca kao gost. On to iz dana u dan nastavlja činiti prema svakom čovjeku. Traži nas, nudi nam svoju blizinu i spasenje. Ne napušta nas ni kad zalutamo i sakrijemo se u tmine grijeha, nego nas i ondje traži, pruža svoju svjetlost i milosrđe (usp. Ps 139, 11-12).
Kao što u betlehemskom svratištu nije bilo mjesta za novorođenče Isusa, te ga je Blažena Djevica Marija položila u jasle (usp. Lk 2, 7), tako se i danas događa da za Boga nema mjesta ne samo u našem društvu, nego i čak u srcima nas vjernika. Božićni ukrasi i dekoracije kojima uljepšavamo svoje domove, crkve i trgove, jesu sastavni dio našeg načina slavljenja Božića, no oni nisu sposobni primiti Boga. Blještavilo ukrasa i svjetiljki privlači toliko pažnje, da za Isusa na Božić gotovo ne ostane mjesta. Zato mi vjernici u svojim srcima svjesno pripravljamo mjesto za nebeskog gosta. Nema ljepšeg svratišta za Isusa od poniznog i obraćenog srca, po svetoj ispovijedi i primljenom oproštenju grijeha, obasjanog zracima Božje svjetlosti, koja iscjeljuje i pruža utjehu.
Mi vjernici po kršenju jesmo postali djecom Božjom, što kroz cijeli život trebamo i ostati. Nije to lako. Događa se da se zbog krhkosti naše ljudske naravi povedemo za onim što je svjetsko, te vođeni „požudom tijela, požudom očiju, i ohološću života“ (1 Iv 2, 16) postanemo izgubljenim sinovima i kćerima Božjim. Proslava Božića prilika je da obnovimo svoju pripadnost Bogu. Zato, pripravimo svratište za Isusa, doživimo preporođenje njegovim rođenjem u našim srcima. Neka ovaj Božić za svakoga od nas bude milosni događaj obraćenja, kako bismo u radosti čistog srca primili Isusa, koji dolazi.
Ovim mislima svim kršćanima želim sretan Božić i blagoslovljenu Novu godinu svim ljudima miljenicima Božjim!
Mons. Mirko Štefković, zrenjinski biskup
Krisztusban szeretett Testvéreim!
Mi, akik hiszünk Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki született Szűz Máriától, ahogyan azt az Apostoli Hitvallásban is valljuk, minden évben karácsonykor ezt a nagy eseményt ünnepeljük. Valóban, Isten, Jézus Krisztusban, emberré lett. Születése által, az emberiség nagy családjának tagjává vált a történelemben. Az ember iránti végtelen szeretetében, Isten gyermekké lett, megalázta önmagát és kinyilvánította az embernek, a teremtés koronájának, akit saját képmására alkotott, hogy gyengédségre és gondoskodásra szorul, mint ahogyan az üdvösségre vezető úton, mi is Isten szeretetére és megváltására szorulunk.
A karácsonyi ünnepi szentmisén elhangzott evangélium, Krisztus születéséről, mint a sötétséget bevilágító, valódi Világosságról beszél. Eme Világosság, fényével megvilágítja azt, ami a szem előtt láthatatlan: a halhatatlan emberi lélek végtelenségét. Habár a Világosság nélkülözhetetlen, az evangélista mégis szomorúan állapítja meg: „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1,11) Máshol ezt írja: „az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.“ (Jn 3,19)
Isten nem uralkodóként érkezett meg a világba, aki hatalma alá kerített mindent, hanem szolgaként és idegenként. Nem erőszakkal érkezett, hanem csendes ajtókopogtatással. Napról napra bekopog szívünk ajtaján, gyengéden érkezik, felajánlva közelségét és megváltását. Akkor sem hagy el bennünket, amikor az élet viharaiban eltévedünk, amikor bűneink sötétségébe zárkózunk, hisz „…kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság.” (Zsolt 139,11-12)
Ahogyan „Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lk 2, 7), úgy előfordul, hogy ma sincs számára hely, nemcsak társadalmunkban, hanem sajnos sokszor a szíveinkben sem. Mindaz a csodás díszítés, amellyel szebbé tesszük otthonainkat, templomainkat és tereinket, szerves részét képezik az ünnepi hangulatnak, de ezekkel nem tudjuk Jézust a szívünkbe fogadni. A színpompás, pazar díszek akkora jelentőséget és figyelmet kaptak, hogy Jézusnak már szinte sehol sem maradt helye karácsonykor. Pont emiatt fontos nekünk hívőknek, a tudatos elcsendesedés, az Égi Király érkezése előtti várakozás. Jézus számára nincs is szebb szálláshely, az alázattal teli, megtért szívnél. A szentgyónásban kapott bűnbocsánat által, világossággal teli puha otthonná válik a szívünk, amely vigaszt és gyógyulást hoz. A keresztség által, Isten gyermekeivé lettünk. Ezt kellene életünk egész folyamán észben tartani, ami nem könnyű. Emberi mivoltunk törékenysége miatt, számtalanszor „a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége“ (1 Jn 2,16), Isten elveszett fiaivá és leányaivá tesz minket. Karácsony szent ünnepe méltó alkalom az Istenhez fűződő hovatartozásunk megújítására. Újítsuk fel a szálláshelyet Jézus számára, szülessünk mi is újjá benne, hogy megélhessük születésének csodáját a szívünkben! Legyen az idei karácsony megtérésünk áldott ünnepe, hogy őszinte, tiszta szívvel tudjuk befogadni Jézust, a betlehemi kisdedet, szívünk királyát.
Ezen gondolatokkal kívánok a keresztényeknek áldott karácsonyt, minden jóakaratú embernek pedig békés, boldog új esztendőt.
Msgr. Mirko Štefković, nagybecskereki megyéspüspök
