Kršćanska braćo i sestre!
Sveti Pavao nam u Poslanici Kološanima upućuje snažan uskrsni poziv: „Ako ste suuskrsli s Kristom, tražite što je gore, gdje Krist sjedi zdesna Bogu.“ (Kol 3,1) Ove apostolove riječi uvode nas u samu srž uskrsne radosti. Kristovo uskrsnuće nije samo događaj iz prošlosti, nego početak novoga života za svakoga čovjeka koji vjeruje u njega. Svojim uskrsnućem Krist je raskinuo okove smrti i otvorio vrata raja. Ono što je Adamovim grijehom bilo izgubljeno, Kristovom žrtvom ponovno je uspostavljeno i usavršeno. Zato uskrsnuće nije samo Kristova pobjeda, nego i pobjeda čitavog čovječanstva, koje je Bog u svojoj ljubavi otkupio i pozvao u novi život.
Kad sveti Pavao kaže: „Ako ste suuskrsli s Kristom“, on ne govori samo o onomu što će se jednom u budućnosti dogoditi, nego i o onomu što se već sada događa u životu vjernika. Po krštenju smo već sjedinjeni s Kristovom smrću i uskrsnućem, da hodimo u novosti života (usp. Rim 6,3–5). Kršćanin dakle nije čovjek koji samo čeka vječni život nakon smrti. Kršćanin je čovjek kojemu je vječni život već započeo. Katekizam Katoličke Crkve podsjeća: „Sjedinjeni s Kristom po krštenju, vjernici već sada imaju stvarnog udjela u nebeskom životu uskrsnuloga Krista“ (KKC 1003).
Taj veliki dar znači i poziv na odgovornost. Upravo zato sveti Pavao nastavlja: „Za onim gore težite, ne za zemaljskim.“ (Kol 3,2) Ove riječi danas odzvanjaju osobitom snagom. Naš svijet prolazi kroz vrijeme velikih nesigurnosti i ozbiljnih napetosti. Ratovi, krize i nepravde koje pogađaju narode i gotovo sve pore društva, često stvaraju osjećaj tjeskobe i beznađa. No, uskrsna vjera potiče nas da se ne prepustimo strahu. Kršćanin ne zatvara oči pred patnjama svijeta, ali ne dopušta da strah zagospodari njegovim srcem. On zna da je Krist uskrsnuo i da je u njemu konačna pobjeda života nad smrću, svjetla nad tamom i nade nad beznađem.
Tražiti ono što je gore ne znači pobjeći od svijeta i njegovih izazova. Naprotiv, to znači dopustiti da uskrsli Krist po našim mislima, riječima i djelima bude prisutan u ovome svijetu. To se događa samo ukoliko, kao vjernici, iz dana u dan ustrajavamo u molitvi, u praštanju, u borbi protiv vlastitih slabosti i grijeha, u vjernosti čak i u najmanjim stvarima, te u spremnosti na žrtvu. Tako žive ljudi uskrsnuća! Mi već sad u sebi nosimo početak vječnoga života!
Sam Isus veli: „Tko vjeruje u mene ima život vječni.“ (Iv 6,47) On ne kaže „imat će“, nego „ima“. Vječni život započinje već sad, životom po milosti. Kršćanski život jest hod prema punini onoga što nam je već darovano. Mi smo ljudi koje je dotaknula vječnost, kojima su po uskrsnulom Kristu otvorena vrata raja.
Neka nam stoga uskrsli Gospodin udijeli jakosti i ustrajnosti da u ovom našem svijetu budemo svjedoci nade, graditelji mira i nositelji ljubavi. Tražeći ono što je gore, živimo već sad život koji nas vodi u puninu Božje slave.
Ovim mislima svim kršćanima želim sretan i blagoslovljen Uskrs!
Mons. Mirko Štefković, zrenjaninski biskup
Msgr. Mirko Štefković, nagybecskereki megyéspüspök húsvéti üzenete
2026.
Kedves keresztény testvéreim!
Szent Pál a Kolosszeiekhez írt levelében erőteljes húsvéti felhívással fordul hozzánk: „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.” (Kol 3,1) Az apostol e szavai bevezetnek bennünket a húsvéti öröm legmélyebb titkába. Krisztus feltámadása nem csak a múlt eseménye, hanem az új élet kezdete minden ember számára, aki hisz benne. Feltámadásával Krisztus széttörte a halál bilincseit és megnyitotta a mennyország kapuját. Amit Ádám bűne által elveszítettünk, Krisztus áldozata által helyreállt és teljessé vált. Ezért a feltámadás nemcsak Krisztus győzelme, hanem az egész emberiség győzelme is, amelyet Isten szeretetében megváltott és új életre hívott.
Amikor Szent Pál azt mondja: „ha Krisztussal feltámadtatok”, nem a jövőben bekövetkező valóságról beszél csupán, hanem arról is, ami már most megvalósul a hívők életében. A keresztség által már egyesültünk Krisztus halálával és feltámadásával, hogy az élet újdonságában járjunk (vö. Róm 6,3–5). A keresztény ember tehát nem olyan ember, aki csak a halál utáni örök életre vár. A keresztény ember olyan ember, akiben az örök élet már elkezdődött. A Katolikus Egyház Katekizmusa így emlékeztet: „A hívők, akik a keresztség által egyesültek Krisztussal, már valóságosan részesei a föltámadott Krisztus mennyei életének” (KEK 1003).
Ez a nagy ajándék egyben felelősségre is hív. Éppen ezért folytatja Szent Pál: „Az odafönt valókra törekedjetek, ne a földiekre.” (Kol 3,2) E szavak ma különös erővel hangzanak. Világunk a nagy bizonytalanságok és súlyos feszültségek időszakát éli. A háborúk, válságok és igazságtalanságok, amelyek a népeket és a társadalom szinte minden rétegét érintik, gyakran szorongást és reménytelenséget keltenek. A húsvéti hit azonban arra indít bennünket, hogy ne engedjünk a félelemnek. A keresztény ember nem huny szemet a világ szenvedései felett, de nem engedi, hogy a félelem uralja szívét. Tudja, hogy Krisztus feltámadt, és benne a végső győzelem az életé a halál felett, a világosságé a sötétség felett, a reményé a reménytelenség felett.
Az odafönt valókat keresni nem azt jelenti, hogy elmenekülünk a világ és annak kihívásai elől. Ellenkezőleg: azt jelenti, hogy engedjük, hogy a feltámadt Krisztus gondolatainkban, szavainkban és tetteinkben jelen legyen ebben a világban. Ez csak akkor valósul meg, ha hívőként nap mint nap kitartunk az imádságban, a megbocsátásban, saját gyengeségeink és bűneink elleni küzdelemben, a hűségben még a legkisebb dolgokban is, valamint az áldozatvállalás készségében. Így élnek a feltámadás emberei! Már most magunkban hordozzuk az örök élet kezdetét!
Maga Jézus mondja: „Aki hisz bennem, annak örök élete van.” (Jn 6,47) Nem azt mondja: „lesz”, hanem: „van”. Az örök élet már most elkezdődik, a kegyelmi élet által. A keresztény élet a már ajándékként kapott teljesség felé vezető út. Olyan emberek vagyunk, akiket megérintett az örökkévalóság, akik számára a feltámadt Krisztus megnyitotta a mennyország kapuját.
Adja meg nekünk a feltámadt Úr az erőt és a kitartást, hogy ebben a világban a remény tanúi, a béke építői és a szeretet hordozói legyünk. Az odafönt valókat keresve már most azt az életet éljük, amely Isten dicsőségének teljességébe vezet.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kereszténynek boldog és áldott húsvéti ünnepeket!
Msgr. Mirko Štefković, nagybecskereki megyéspüspök
