Msgr. Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspök
karácsonyi üzenete 2025-ben
Szeretett testvéreim a Jézus Krisztusba vetett hitben!
Karácsony szent éjszakáján mi, keresztények, Urunk Jézus Krisztus születését ünnepeljük. A hit szemével a betlehemi jászolban fekvő kisdedben azt az Istent szemléljük, aki emberré lett. A megtestesülés kimondhatatlan misztériumában ismeri fel az Egyház, hitének, saját lényegét. Nazianzi Szent Gergely ezt a nagy igazságot egyetlen tömör mondatban fogalmazta meg: „Ami nem lett fölvéve, az nem is részesült a megváltásban.” Isten Fia magára vette teljes emberi természetünket, hogy mi is részesülhessünk az isteni élet teljességében.
Ezt a hitet vallotta meg az Anyaszentegyház 1700 évvel ezelőtt a niceai zsinaton: Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, született, de nem teremtmény, az Atyaistennel egylényegű. Igen, Jézus Krisztus valóságos Isten, a valóságos Istentől! Ugyanez az Isten Fia a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült és emberré lett – mégpedig valóságos emberré, mindenben hozzánk hasonlóvá, a bűnt kivéve. Egy lett közülünk. Alapvető fontosságú tehát, hogy a megtestesülés valóságát egészen és maradéktalanul szem előtt tartsuk, mert különben – amint arra XIV. Leó pápa figyelmeztet – az a veszély fenyeget, hogy Jézus Krisztust csupán karizmatikus vezetőnek vagy emberfeletti lénynek tekintjük.
A konfliktusok, megosztottság, félelmek és bizalmatlanság által sebzett világban a megtestesült Istenbe vetett hit, vigaszt és bizalmat ad számunkra. Isten éppen ebbe a világba érkezett el – kicsiny gyermek alakjában, védtelenül, a jászol alázatában – és azt üzeni nekünk, hogy az üdvösség nem az erőszakból fakad, hanem az ajándékozó szeretetből, a gyógyító közelségből és a reménységből, amely nem csal meg. Ezért Jézus Krisztusban, az igaz Istenben és igaz emberben való hitvallásunk nem maradhat meg pusztán a szavak vagy a szertartások szintjén, hanem bennünk és általunk is folyamatosan meg kell testesülnie: a felebarát iránti szeretet konkrét cselekedeteiben, minden ember tiszteletében és a teremtett világ iránti felelős magatartásban. Aki valóban hisz a megtestesült Istenben, nem maradhat közömbös korunk szenvedései, igazságtalanságai, szegénysége, magánya és sebei láttán.
Kedves testvéreim! Miközben Urunk Jézus Krisztus születését ünnepeljük, mi, akik az ő nevét hordozzuk, arra kaptunk meghívást, hogy a hit egységét megőrizve, közösséget építsünk minden ember között, és tanúságot tegyünk arról a szeretetről, amely a betlehemi jászolból indul, majd egészen a keresztig és a feltámadásig terjed. A karácsony ünneplése töltse el szívünket azzal a békével, amelyet maga Isten ajándékoz nekünk eljövetelével, növelje hitünket, erősítse reményünket, és tegye tökéletessé szeretetünket. Jézus Krisztus, aki egy lett közülünk, őrizze meg áldásával családjainkat, betegeinket, fiataljainkat és időseinket, mindazokat, akik szenvednek, vagy életük értelmét keresik. Ő a mi igazi útitársunk: ember, akinek nem idegenek az emberi örömök és fájdalmak, ugyanakkor Isten is, aki elhozza számunkra az üdvösséget. Ahogyan eljövetelével magára vette mindazt, ami a miénk, hogy megváltson bennünket, úgy mi is vegyük át tőle azt, ami az övé – a megváltás ajándékát, amelyet ingyenesen felkínál nekünk.
Ezen gondolatokkal kívánok minden kereszténynek áldott karácsonyt, és minden jóakaratú embernek békés, boldog új esztendőt.
Msgr. Mirko Štefković
nagybecskereki megyéspüspök
Poruka za Božić 2025. godine
mons. Mirka Štefkovića, zrenjaninskog biskupa
Draga braćo i sestre po vjeri u Isusa Krista!
U svetoj božićnoj noći mi kršćani slavimo rođenje Gospodina našega Isusa Krista. Očima vjere, u betlehemskom djetetu položenom u jasle, promatramo Boga koji je postao čovjekom. U neizrecivom otajstvu Božjeg utjelovljenja Crkva prepoznaje srž svoje vjere. Sveti Grgur Nazijanski tu istinu ovako je sažeo: „Što nije uzeto, nije ni otkupljeno.“ Sin Božji je uzeo puninu naše ljudske naravi, da bismo mi po njemu mogli primiti puninu božanskoga života.
Upravo tu vjeru Crkva je ispovjedila prije 1700 godina na Nicejskom saboru: Isus Krist, jedinorođeni Sin Božji, rođen a ne stvoren, iste je biti s Bogom Ocem. Da, Isus Krist je pravi Bog od pravoga Boga! Taj isti Sin Božji radi našega je spasenja sišao s nebesa, utjelovio se i postao čovjekom – pravim čovjekom, jednim od nas, nama u svemu jednakim, osim u grijehu. Od presudne je važnosti stvarnost utjelovljenja u cijelosti uzeti u obzir, jer inače – kako nas upozorava papa Lav XIV. – postoji opasnost da Isusa Krista svedemo na neku vrstu karizmatičnog vođe ili nadčovjeka.
U svijetu ranjenom sukobima, podjelama, strahovima i nepovjerenjem, vjera u utjelovljenoga Boga pruža nam utjehu i pouzdanje. Upravo u ovakav svijet došao je Bog – kao maleno djetešce, nezaštićeno, u poniznosti jaslica – te nam poručuje da se spasenje ne rađa iz sile, nego iz ljubavi koja se daruje, iz blizine koja liječi, iz nade koja ne razočarava. Zato ispovijedanje vjere u Isusa Krista, pravoga Boga i pravoga čovjeka, za nas vjernike ne smije ostati samo na riječima i obredima, nego se u nama i po nama trajno treba utjelovljavati u konkretna djela ljubavi prema bližnjima, u poštovanje svakoga čovjeka, u odgovorno ophođenje prema stvorenom svijetu. Tko doista vjeruje u utjelovljenoga Boga, ne može ostati ravnodušan pred patnjom, nepravdom, siromaštvom, osamljenošću i ranama našega vremena.
Draga braćo i sestre, dok slavimo rođenje Gospodina našega Isusa Krista, mi koji se dičimo njegovim imenom, pozvani smo čuvajući jedinstvo vjere, graditi zajedništvo među svim ljudima i svjedočiti ljubav koja polazi od betlehemskih jaslica i proteže se sve do križa i uskrsnuća. Neka nas stoga proslava Božića ispuni mirom, kojim nas svojim dolaskom sam Bog daruje, te neka nam umnoži vjeru, učvrsti nadu i usavrši ljubav. Isus Krist, koji je postao jednim od nas ljudi, neka u svom blagoslovu čuva naše obitelji, bolesnike, mlade i stare, sve one koji trpe, koji traže životni smisao. On je naš pravi životni suputnik: čovjek kojemu nisu nepoznate ljudske radosti i patnje, ali je istodobno i Bog, koji nam daruje spasenje. Kao što je svojim dolaskom preuzeo ono što je naše, da bi nas otkupio, mi pak od njega preuzmimo ono što je njegovo, a to je dar otkupljenja, koji nam besplatno pruža.
Ovim mislima svim kršćanima želim sretan Božić, te blagoslovljenu Novu godinu svim ljudima miljenicima Božjim!
Mons. Mirko Štefković, zrenjaninski biskup
